Párakeret - Paplan

A Párakeretet néhány hete kezdtem el írni. Forrásvidéke Örkény, de főleg Mándy Iván és Békés Pál, és a szív szikes sivataga. Az Élet és Irodalomban jelenik meg két darabja, a többi még úton. És van, amihez csak Bartók.

 

A szobában dörgött, villámlott, tombolt a zivatar.

A paplan megrándult. Mintha valaki azt mondta volna, szeretlek. A sötétben nem látott, a villámok neoncsövei elvakították a szemét, csak a felszabdalt feketeség látszott. A fotelben homályos körvonalak.

Tudom, hogy nem hiszed.

A felhők a csillár mellett csüngtek, nagy, hasas, valahogy mégis löttyedt szatyrok. Ömlött belőlük a víz, mintha valaki megzenésítette volna a satírozást. Éles, láthatatlan csíkok az éjszakában.

Azok után, ami történt.

A falon zubogott a víz, előbb a dörgéseket követően, aztán valahogy egyszerre, már nem lehetett elválasztani egymástól a hangokat. Süvített a szél, kitárta, aztán ugyanolyan hirtelen bevágta az ablakot, mérgesen, részvétlenül.

Nem tagadom, gyakran hazudtam neked, te is tudod.

A paplan magára terítette a plédet, rápolcolta a párnákat, megveregette őket. Őt nem fogja kiborítani egy kis időjárás.

Kopogott a jég az ágy támláján, a fotel karfáján. A szőnyeg lebegett, a padló felpúposodott.

Mégis szeretlek.

A paplan aludt, békésen, mint aki nem ázik.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr66589591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása