Ad notam Mircea Dinescu: A lámpaoltás dala (Cîntec de lampă stinsă)

A börtönöket végre megnyitották,

de nem lépett ki senki az utcára,

az álmok néhányukat meggyilkolták,

vagy beépültek a börtön falába.

A földből most már semmi nem lehet,

sem templom, sem lobogó semmiképp,

az egyik legyint és semmit nem szeret,

a másik a küszöbbe veri a fejét.

Aki rám vár, többé már az sem vár, 

az élő részem nyugatra hanyatlott,

megtört és megrothadt a sugár,

a könnycsepp éle összevagdosott.

 

Închisorile au fost deschise
dar din ele nimeni n-a iesit, 
unii chiar s-au spânzurat de vise
altii chiar s-au îngropat în zid.

Din pamânt acum nu se mai poate
face nici biserica nici steag, 
unii dau din umeri si din coate
altii dau cu fruntile de prag.

Cine ma asteapta nu m-asteapta
omul viu din mine-i asfintit
raza cade rânceda nu dreapta
lacrima nu-i apa ci cutit.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr196675405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása