Szerelemkarcolás - A XV. Költészet Tavaszáról

"A vérfarkasok bőrén a rózsakarcolást." Ilyen sorok bukkannak fel az áradatból, miközben a 15. alkalommal megrendezett Költészet Tavaszán ülök, és hallgatom a költőket.

Jó ötlet összehívni harmincakárhány költőt évről évre, megkérni őket, olvassanak fel, kötetet kiadni belőlük, szavalóversenyt rendezni, és kirándulást szervezni. Ha egy nap lehet a világ, mennyivel inkább lehet három nap a költészet.

Jobb lenne mégis, ha valahogy pihenhetne a közönség. Az áradat egyre hullámzóbb, egyre inkább maga alá temet, az ember fél, hogy nem hall meg minden rózsakarcolást; azt még hallja, hogy "az utolsó szerelem most is itt illatozik a házban", de egyre nehezebb kibírni ennyi lírát, a versek nivellálódnak. Jobb lenne, ha a tolmács nem fordítana félre, ha a fordítások feszesebbek, költőibbek lennének. Biztos vagyok benne, hogy mindenki jó szándékú, talán csak a körültekintőbb szervezésen, a kiadói fordulók (szerkesztő, korrektor) és a határidők betartásán múlik, hogy elégedettebben menjünk haza.

És otthon beleszimatolhatunk a szerelembe.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr417399646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása