Tanú vagy, cinkos vagy - Kákonyi Csilla képeiről

Nem festő az, akinek nincs szeme. Az állítás kíméletlen, de feltétlenül igaz, méghozzá minden érzékszerv kapcsán és minden művészre. Goya süket volt, akárcsak Beethoven, Borges és Milton vak — ezek a tények jól jelzik, hogy itt belső érzékszervekről van szó, egy olyan lélekről, mely magáévá teszi, átszűri magán a világot. Nem festő az, akinek nincs világa.

Kákonyi Csilla nagyon világos festő. Néhány festményét megnézzük, és a következőnél már tudni fogjuk: ez csak Kákonyi-kép lehet.  „…az a csodálatos ebben az 1979 után döntő fordulatot felmutató életműben, hogy a »megtalált« festés mámora, a szín- és formaemlékek dús vegetációja, a gyakran Bosch és Breughel ecsetjárására emlékeztető (de a székelyföldi táji és társadalmi környezetbe átplántált, illetve abból sugárzó) életszeretet, a rembrandti feszültségű portrék, a titokzatos abszurditások vagy a nagy tömegek filmszerű mozgatása feloldja, magába szívja, áthangolja, tehát megdöbbentően jelentéses esztétikai élménnyé minősíti át azt a drámai életérzést, amelyet a nyolcvanas évek eseményei gerjesztenek, s amely életművét korunk egyik legautentikusabb tanújává avatja.” — írja Banner Zoltán a csíkszeredai Pallas—Akadémiánál, az Élet—Jelek sorozatban 2011-ben megjelent monográfia lapjain, és ez az "ecsetjárás" azért is érdekes, mert rímel "a szeme járására". Boschtól, Breugheltől, Borditól, Nagy Páltól is tanult látni Kákonyi, de aki nem tud látni, az nem is tanulhat, nézhet akármit. Ez a festő azonban olyan, mint 2007-es Önarcképén: kezében varázspálca, mögötte pedig egy mesebeli, és valóban boschbreugheli világ. Mint Prospero, kinéz a képből: határon van, abból a világból, amely az övé, erre tekint, a többiekére.

És valaki mindig kipillant: a 2009-es Zsuzsannából a vének, akik furcsa módon nem a meztelen szüzet kukucskálják, a 2012-es Karácsonyi álomból az angyalok, a szintén 2009-es Exodusból egy öregember néz ki, valahová fölénk.

Te látod — nekem ezt sugallja ez a visszatérő tekintet. Akire ránéznek, az már nem lehet közömbös, csak tanú vagy cinkos. Mint Jézus válasza, a "Te mondád", ez sem engedi, hogy kívül maradjunk a történeten. Bármennyire is szeretnénk másként élni, felelősséget kell vállalnunk azért, amit látunk

Te is nézed azt, ami tilos, te is látod a karácsony szakadékát, te is kiűzettél. Érintett vagy, nem néző, aki kényelmesen végigsétál a kiállításon, aztán nyugodtan hazamegy, és bekapcsolja a televíziót.

Különös feszültségben áll ez a felelősségre vonó, számonkérő pillantás a mesei "ecsetjárással", mint ahogy Bosch is gyakran borzalmas, bár alakjai mintha valami képeskönyvből tódultak volna ki. Mint minden igazi művészet, bevonz magába, nem enged tovább. Elfordíthatjuk a fejünket, de a lelkünkbe már belé égett annak az alaknak a pillantása, aki megérintett a tekintetével.

 

kakonyi_zsuzsanna.jpgkakonyi_onarckep.jpgkakonyi_exodus.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr597638724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása