Dübörögnek a slágerek - a Csárdáskirálynő vásárhelyi bemutatójáról

Az orfeum a csináltság világa. Az igaz csináltságé, mint az operett.

Tegnap, 2015 szilveszter estéjén jöttem rá arra, miért mondja Molnár Gál Pétertől Nádas Péterig mindenki, hogy a Csárdáskirálynő sztorija borzasztó. Már Mohácsi rendezéséből is kapiskáltam, sokkal korábban azonban nem. Hiszen Kálmán Imre remekművét addig úgy néztem, hogy teljesen elvarázsolt, azaz tulajdonképpen megvakítottak a dallamok. Addig is láttam jó Csárdáskirálynőket (például Selmeczi Györgyét Kolozsvárt), de azokból főleg az operetti csillogást, a dallamokat és a humort hoztam magammal. És minden Csárdáskirálynőt természetesen és sajnos nem láthattam, például a Keresztes Attiláét sem.

Akárhogy is, Tasnádi Csaba rendezése lenyűgözött. Ahogy én értettem, abból indult ki, amivel kezdtem ezt a kisesszét: hogy az orfeum, a mulató nem az a világ, ahol az igazi szenvedélyeket átéli az ember. Ezt még a csalódott, verseket merengő Kerekes Ferkó (Sebestyén Aba) is így gondolja valahogy. Itt lehet szeretni, szenvedélyesen szeretni, agyonbódulni a szerelemtől, de nem tanácsos egészen komolyan venni. Mint az operettet, mint a színházat: tudnod kell, hogy vérre megy, miközben tudod, hogy játék. "Csak ne válassz, mert veszélyes, sohase sanzonettet" — éneklik az ilyen jellegű rendezésekben pokoli karccal. A sanzonett jobban tudja, mi a játék, mint te, aki sohasem voltál színpadon. 

Az orfeum pedig mi más lenne, ha nem a hangulat. Fodor Viola díszlete rózsaszín, Safranek Zita jelmeze piros, már ami a "cicákat" illeti. És amikor felhangzik Szilvia (Fülöp-Gergely Tímea) belépője vagy A lányok, a lányok, a lányok angyalok, akkor a néző a bizsergésén is érzi, hogy hol van. 

A hangzás egyébként Incze G. Katalin érdeme is. Nem vagyok zenész, sokáig nem is tudtam, mint jelent jó karmesternek lenni. 2001-ben Fischer Iván révén kaptam ugyan némi ízelítőt, az azonban "csak" kamarazene volt. Aztán tavaly láttam Selmeczi Györgyöt próbálni, és megértettem. Az az ember a lelkét kitette, hogy a kánkán pattogós legyen: integetett, hadonászott, kiabált, leizzadt. Ez a szenvedély Incze G. Katalinban is ott van, a folyton hanggal is vezénylő karmestert Gáspárik Attila szellemesen parodizálta is, amikor feleségének, a hercegnőnek (Lőrincz Ágnes) próbált meglepetést szerezni annak "születésnapjára", mely nem a születésnapja, viszont kiderül, hogy valamikor ő is csárdáskirálynő volt.

Az első részben ez az ellentét dominál: rózsaszín és valóság. Edvin (Bokor Barna) földrészeg a visszautasítás után, alig áll a lábán; Szilvia kisápad a dívaságból; Bóni (Galló Ernő), ez a kis pöcs, kíméletlen "őszinteséggel" (valójában érdekből) adja át Szilviának az Edvin és Stázi eljegyzéséről szóló meghívót; Kerekes Ferkó bölcsen kiábrándult, sokat megélt gavallér; Miska (Ördög Miklós Levente) mindentudó pincér.

Ez a Miska különben nagyon érdekes figura. Latinovits eljátszott Szinetár Miklós filmjében egy tökéletes úriember-pincért. Ördög olyan, mint Vanek úr valami Rejtő—Zórád Ernő-képregényben: két kinyalt tincs lóg a szemébe, hajladozik, huncutul sunyi. Mintha egy mai orfeumból lépett volna elő.

Cecília is itt volt díva, ebben az orfeumban; mint a kegyetlen jelenetből, melyben először találkozik Szilviával, kiderül, még sokkal nagyobb díva, mint Szilvia. Ő meggyötrődik, hiszen a múltjával, legkedvesebb emlékeivel kell szembeszállnia fia vélt, és a saját nagyon is pontosan látott érdekében, de becsülettel végigcsinálja. Lőrincz Ágnes alakításában látszik az, akiért a férfiak kifogták a lovakat a hintóból, látszik a kíméletlen karrierista, a szörnyű anya, a bánkódó, gyenge ember és a kacér nő — Ferdinánd főherceggel (Tollas Gábor) közös jelenetei-replikái ez utóbbiból adnak ízelítőt.

A párharc nagyon szép. Fülöp-Gergely Tímea azt nyilatkozta, Lőrincz Ágnes nagyon sokat segített neki. Meglátszik rajta: méltó ellenfele tud lenni ennek a rossz anyának, méltó párja Edvinnek a szenvedélyben. Sír, kihúzza a kezét a férfiéból, eltűrné, hogy pofon vágják a csalódástól, összeomlik, aztán ismét talpra áll: mindent eljátszik, amit el kell játszania. A második, flitteresebb rész sprődebb epizódjai neki, Bokor Barnának és Lőrincz Ágnesnek köszönhetők. A második és a harmadik felvonást különben összevonták: közöttük az Emlékszel még dallama szól, a vetítőn pedig a szövege fut.

Galló Ernő gumitestű Bóni. Bukfencezik, spárgázik, ugrabugrál — és közben, mint említettem, pezsgőt iszik, amikor Szilvia boldogságát elintézi. Tökéletes táncoskomikus, azokkal a túlzásokkal, melyek ennek a szerepkörnek részben velejárói, részben kelepcéi. De hát világos, hogy Szilvia nem lehet a párja, csak Stázi (Varga Andrea), a maga üde kacérságával. 

Leopold Maria és Ferdinánd főherceg eleve és csontig karikatúrák, egy omladozó rendszer karikatúrái. Ferdinánd a maga "minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve" replikájával a ránk hagyományozott Ferenc Józsefre emlékeztet. Kálmán, Jenbach és Stein látták a birodalom repedéseit, és ábrázolták is őket.

Olykor, nagyon ritkán, úgy éreztem, a rendező nem tud ellenállni önnön ötleteinek. A második részben a hercegi kastélyban a színpad mögötti bálteremben néha mozogtak a párok, máskor nem, megint máskor pókerarcú férfiak hullámzottak el. Miért? Vagy: ha Cecília egykori férjei nem lennének egytől egyig a világ hülyéi, a hercegnő még emberibbé válna.

A nyelvi játékok és a helyzetkomikum minden forrását kihasználta az előadás. A 'kópé' és a 'góbé', a 'nyájas' és a 'nyálas' egybecsengése, Stázi "égszínkék", aztán "őzike" szemének emlegetése (mert hát a Varga Andrea szeme cseppet sem kék), Bóni Stázihoz írt rigmusai mind-mind ilyenek, vagy amikor Bóni "telefonon beszél" Edvinnel, aki viszont ott van az orfeumban vele együtt, és még számtalan példát lehetne felhozni. Zajlik az első világháború, és az arisztokrácia olyan mélyen idióta, hogy egyértelmű: a monarchia szét fog hullani.

Addig viszont két szerelmes egymásé lesz, hiszen az operett nem végződhet rosszul. Addig a gonosz anya lelepleződik, és ismét megmutatkozik a kamarilla galádsága, hiszen Leopold Mariat kinevezik Kongóba nagykövetnek, ami Miska szerint azt jelenti, és igaza van, hogy Ferdinánd Cecíliával hempereg. Kerekes Ferkó számára is elégtétel mindkettő: Cecília bukása és a fiatalok egybekelése is. És jön az év vége, és ma jobb nem meghallanunk a slágerek dübörgését.

12465804_943778339025850_500432131526725625_o.jpg 

 

 12465993_943778249025859_9165203704780903459_o.jpg

 12401838_943778145692536_6042832002315386175_o.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr28219546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása