Néhány szó rólunk II. A magunk margójára

Előző bejegyzésemhez olyan hozzászólások is születtek, melyek szerint a Székelyföldet az RMDSZ tette tönkre. Nos, anélkül, hogy az RMDSZ-et védeném, meg kell jegyeznem, hogy sokkal szomorúbb, mert hosszabb lejáratú okokat sejtek nemcsak a Székelyföld, hanem Erdély: az egész romániai magyarság mentális térképén.

A hozzászóló gazdasági okokat hozott fel, én azonban nem ismerem annyira ezt a pályát, hogy érdemben válaszolhatnék. Azt viszont látom, meglehetősen sűrű utazásaim alkalmával gyakorta tapasztalom, hogy a mentalitás alig változott. A romániai magyarság elég nagy százaléka még mindig Trianon-szindrómás, még mindig zsigeri ellenszenvvel viseltetik a románok irányában, még mindig nehéz neki elmagyarázni, hogy ez teljesen kontraproduktív, még mindig az emléktábla-kultúra bűvöletében él. Amihez nem feltétlenül kell emléktábla: elég a fenyvekről szóló könnyes dal, a történelmet mindig a mi javunkra kanyarító placebo, problémátlan regények, a "komoly" dolgokra való hivatkozás, melyekkel viccelni tilos (magyarság, haza, Reményik, kokárda stb.), a vegyes házasságban élők lenézése, vagy ha már lenézni nem lehet őket, a miattuk való szabadkozás, a nagymagyar álomban élés, a hála és a feltétlen tisztelet mindazok iránt, akik ezt az álmot táplálják. Még mindig túlságosan gyakori az a kifejezés, hogy "jó magyar", és az az attitűd, hogy "ezek" nem szívesen látott vendégek a "mi" földünkön.

Így, ezzel a hozzáállással váltunk és válunk folyamatosan vendéggé ezen a földön, melyen születtünk. Mint valami mesebeli szörny, egyszerre élünk a megélni-muszáj jelenben, és a hajh-elveszett múltban, mely azonban tulajdonképpen az igazi élet volt, nem kevesebb. Csabakirályfizva-wassalbertezve-göröngyösutazva lettünk önmagunk múzeumi példányaivá, vitézkötéses kísértetekké, akik a gyermekeinkbe is beléneveljük az undorunkat, aztán ámulunk és bámulunk, hogy nem tudnak megtanulni románul. Úgy cseperednek fel, mint Trianon vitrinében, és ha beverik az üveget, megrójuk őket, és legalább szellemileg kitagadjuk. Folyton arra kacsintunk, amit "ők" nem tettek meg, és nem érezzük, hogy "nekünk" is jócskán van leépíteni valónk. Egy jó románozás még a legszalonibb társaságban is röhögést hoz a konyhára.

Ezen a mentalitáson sem az RMDSZ, sem bármely más politikai alakulat, sem az atyaúristen nem segít. Ezt a mentalitást kizárólag annak a József Attila-i gondolatnak a mély megértése változtathatja meg, miszerint "holott a sírt, hol nyugszik atyja, kellene megbotoznia." Nem úgy viszonyulni a hagyományhoz, mintha az adva lenne, és nem lehetne megváltoztatni — ez a feladat, nem kevesebb. És ebben nem segítenek, inkább hátráltatnak a mobilok, laptopok, tabletek, walkie-talkie-k és egyebek. Azt a látszatot keltik, mintha modernizálódtunk volna, holott ennyi erővel Tarzan is kalandozhatna a youtube-on.

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr7812051631

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

igaz lenne,hogy nincsenek hozzaszolasok?!Meg senkise kuldte el valami nagyon budosbe a szerzot?Vagy csak epp nehany perce van itt a netten,
s itt is van az en kommentem...
Hm.Ez az iras elegge jol gyomorszaj-uregen kap,s elall a lelegzetem:
csak azert nem tudok romanul,mert orokke a trianon-szekletrekedesben szzenvednek?
mindegyik testverem ugyanabban a tiszta magyarajku(a benne lako romanokkal egyutt) nagyobbacska szilagysagi faluban nottunk fel,az ottani iskolaban erettsegiztunk,ok harman tizeseket kaptak mindig nekem sohase volt romanbol 6-tosnal kulombet ero feleletem.
Azonban a legtobb roman irodalmat en olvastam,s mindmaig konnyeden elemeznem Voiculescu Zahel,a vak cimu regenyet,Istratinak a Codin-jat,Khyra-Khyralina-jat,a Pusztai bogancsok-t,-de inkabb ti,nagyszeru forditok is hibasok vagytok am,mert en az osszeset magyarul olvastam el,s szerintem,semmivel se lettem irodalmi elmenyeimben megkisebbitve altalatok.
Remenyiket kar emlegesd,megha vannak is bus-borongos-elveszett kecsap(paradicsom) koltemenyei,de a wassalbertekkel ,meg az elnemultharangokkal,meg-az-a-negy-folyo-s notakkal igazan elmehetne az egesz magyar-nagy-semmitse-ero-osszefogas-ihletekkel-szuszogo "transzilvanizmus"a fent emlegetett budosbarlangba.
Persze,az se igaz,ha az Ardeal-rol szolo bukaresti beszamolok soha sehol se kapnak Csauseszku ota egy valamire valo Csaba nevu puj-de-dak-ot Brassotol Szarmiszegyetuzaig,s onnantol a Porolisszumig,se Satu Mare-tol Marefalvaig,-ezert aztan az osszes magyar beszamolo Erdelyrol ugy beszel,mintha itt meg mindig csak a szigethegyseg tetejen elne nehany tizezer moc,s slussz.
Nemcsak mi erdelyi magyarok nem tudunk haladni a korral es a korszellemmel,hanem a tobbsegi uralkodoink is azt kepzelik,hogy sokkal kemenyebben kizsarolhatnak bennunket,ha rosszul erezzuk magunkat a HoraUnirii tanclepeseiben.
Mi kesergunk egy nagyot,kinyomtattatjuk a legujabb Szekelykalendariomot,benne a Szekely 10-parancsolat is,hogy el ne hagyd edes szulofoldedet,de mar a szerkesztok fele is a hatarrol integet,s erettsegiztek gyerekeink,ballagas elotti nagy fogadalmakat kernek el osztalyfonokeik az itthonmaradasok erdekeben,de mar ok is otthonrol beszelnek,mert mar mindegyik gyerekok Kanadabol integeti oket,hogy eleg volt ebbol a marhasagbol,hogy szulofold,mert- s ezt mar en is tudom,de csak romanos tajszolassal magyarul tudom elmondan:a Fold-szulottjei vagyunk.
Nincs nemzeti fold.
Nem is volt soha.
Voltak magyar nevu kisbirodalmak.Akkori kiralyaink egy se volt magyar.
Mit meg birjak mondani is??!!
Mindenkivel baj van, legalábbis velünk és velük. De mert őket úgysem tudjuk megváltoztatni, folyton azon dolgozom, változtassuk meg magunkat. Sokaknak sikerül, sokaknak nem - talán én vagyok türelmetlen. Az EGÉSZ erdélyi mentalitást azonban mintha azok teremtenék, akiknek NEM sikerül a megváltozás, mert nem is akarnak megváltozni. Vidéki, bezáródó közösségnek nézünk ki szerintem. Ezt írtam meg, és ebben az írásban csak példa (bár jellemző példa) a román nyelvvel szembeni ellenszenv meg a Reményik Végvári-versei
süti beállítások módosítása