Megőrizzük az értelmet - Bart István halálára

Soha nem találkoztam vele, csak távolról láttam egy-egy könyvhéten vagy könyvfesztiválon. Mégis meghatározta az életemet.

Nem tudom, mikor került a kezembe az első Mérleg-kötet. Az biztos, hogy nem édesanyám könyvtárában volt, hanem én vásároltam, talán a debreceni Alföldi nyomdában. De talán már korábban, amikor Kányádi Andrissal megismerkedtem, és kezdtem feljárni hozzájuk. Styron Látható sötétségét, mely közben eltűnt a föld színéről, sehol nem találom a polcomon, mindenesetre Andris ajánlotta.

Arra sem emlékszem, mióta nézem meg a könyvek kolofonját; már évtizedek óta. A Mérleg-könyvekét is megnéztem, onnan derült ki, hogy az Európa könyvkiadó sorozatának szerkesztője Bart István. Idővel, amikor már nagyon be kellett osztani a könyvekre költendő pénzt, arra gondoltam, mindig megveszem a legújabb Mérleget, és ezzel valamiféle józanságot viszek a világ esztelen duhajkodásába.

bart_istvan.jpg

Ennek a hirtelen jött ötletnek nagyon sokat köszönhetek. Végül már antikváriumokban is leginkább a Mérleget kerestem, Pécsett és Pesten egyaránt a sorozat kötetei után kutattam, felgyarapodott meglévő készletem, és büszkén gondoltam arra, hány ilyen könyvem van. Nem mindegyiket szeretem egyformán, Primo Levit vagy Stryront ezerszer is leveszem (illetve levettem...) a polcról, Andrea Riccardit egyetlenegyszer, Spiró könyve Shakespeare szerepösszevonásairól az egyik kedvencem, míg mások éppen hogy megvannak.

Bart István teljesítményét azonban feltétel nélkül csodálom, térden állva imádom ezt az embert. Létrehozott egy szép, elegáns, értelmes sorozatot, amelyben káprázatos írói, pszichológus, zenetörténész (Alfred Einstein!), történész (Sebastian Haffner!), filozófus (Ortega y Gasset!) írta esszék jelennek meg, s az olvasó ismét fellapozhatja őket, és újra rájöhet, mennyire csodálatos ez a műfaj. Ráadásul a borítók is sokat elárulnak: máig borzongok Brodszkij könyvétől, melyen Napóleon látható Szent Ilona szigetén Ajvazovszkij festményén, és a hegyfok távolában, a tenger hűvösében álló császár képe sokat elmond a száműzött orosz íróról.

A borítók különben, melyeket többnyire szintén Bart válogatott, külön tanulmány tárgyát képezhetnék. A már említett Styron-köteten Dalí csodálatos festményének, a Zurbarán koponyájának részlete látható, Sigmund Freud Mózesén a nem kevésbé csodálatos Michelangelo-szobor, Haffner Churchill-életrajzának címlapján a nagy politikus Ivor Roberts-Jones készítette szobra a Trafalgar téren. Szóval Bartnak szeme is volt, nemcsak a szavakhoz értett.

Számomra leginkább ez a sorozat volt és maradt Bart István. És valószínűleg lesz még egy: az, aki Rudolf trónörökösről írt, és akinek a könyvét most készülök elolvasni, de már az Elemér utca három is kacsintgat a ködből. A Mérleg megszűnt, nehogy az Istenért örülhessünk még valaminek, és most olvasom, hogy Bart is meghalt. Czeslaw Milosz "A rabul ejtett értelem" című könyvéből (ez is a Mérlegben jelent meg!) megtudható, hogyan adták el saját értelmüket a cinikusok vagy azok, akik hittek az eszmében. Mostanában ismét a rabul ejtett értelem kísértete járja be Európát. Bart abban segít, hogy elhessegessük, amíg még lehet.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr4514917406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása