Regulázzuk meg! - nyelvi problémákról

Nézem a hozzászólásokat a Gopo Díjakról szóló bejegyzések alatt. Mondhatom, jellemzőek.

Mint bizonyára sokan tudják, Viorica Vodă, a Filantropica című film szereplője, a színpadra menvén arról panaszkodott, hogy nőként minek volt kitéve a forgatás alatt, és minek van kitéve folyamatosan. A hozzászólások nagy része pedig arról szól, "miért nem mondta akkor", "úgysem volt tehetséges" és más ilyenek.

Moment de curaj pentru actriţa Viorica Vodă pe scena Premiilor Gopo: „Am  făcut psihoterapie ani de zile pentru hărţuirea sexuală din sistem, nu din  afara lui”

Viorica Vodă

Az első megjegyzésre az lehet a válasz, hogy azért nem mondta, mert nem mondhatta. Nem azért, mert valaki megtiltotta, hanem azért, mert a mentalitás tiltotta meg, illetve nem is engedte megfogalmazódni. Emlékszem, miket mondtunk a lányokról, hogyan viselkedtünk velük diákkoromban. A legjobb esetben is azt mondhatom, hogy tárgyként kezeltük őket, és ettől nehéz volt megszabadulnom, illetve bizonyára máig sem sikerült egészen. 

Captură video Youtube/ Premiile Gopo

Katia Pascariu

Abban a közegben egyszerűen nem volt tere annak, hogy valaki egyáltalán felkapja a fejét arra, ha egy nő mellét dicsérik huncut mosollyal, még arra sem, ha megfogják. Egyik ismerősömet a szomszéd a falhoz szorította, s a szülei (!) megrótták, amiért "biztos kacéran viselkedett". 1992-ben, amikor a Filantropica készült, még alig nőttünk ki abból, amiből ma sem egészen.

Másrészt: hiszen látszik, mi történik, ha ma szól. A színésznő esetéből, akinek a szavaira alig reagáltak, s ez még akkor is furcsa, ha egy rendező szívesen örülne felhőtlenül a filmje jubileumának. De nemcsak a rendező volt ott, hanem mások is, és egyedül Katia Pascariu tért vissza arra, amit a kolléganője mondott.

undefined

John Cage

De a hozzászólásokból is, amelyek nagy része akkor is elszomorító, ha nem triviális. Mint a durva vagy értetlen többség általában, a finomabbak is a "pillanatot" sajnálják és a "mozgalmárságot" sokallják. Csakhogy mindkettő érthető. Mindenki más pillanatot választana, ha egyáltalán választhatna: addig panaszkodsz a családodnak, amíg belátod, hogy úgysem segítenek vagy látnak be semmit, és akkor elkezdesz kifelé panaszkodni. A mozgalmárságot pedig én is sokallom olykor, máskor viszont teljesen kétségbeesem, hogy mennyire nincs nyelvünk bizonyos dolgok, jelenségek elemzéséhez; sőt, mennyire nem is akarjuk, hogy nyelvünk legyen.. "Ezt most miért kellett?!" — hangzik a látszólag jámbor kérdés. Nem kellett volna, mert magánügy: magánügy, hogy vernek, hogy egész életedben féltél, hogy ha jól nézel ki, rögtön elindulnak feléd a polipok, hogy ha nincs gyereked, kirekesztenek, hogy ha nem viselkedsz úgy, ahogy "illik", akkor szankcionálnak, és a sort folytathatnám. Korántsem csak a nők problémáiról beszélek most, sőt.

A magánügy nagyon szép dolog, amíg eszközzé nem válik a hatalom megtartásának és a nyelv megregulázásának folyamatában. Rossz értelemben konzervatív társadalmakban azzá válik. "Nem értem, miért félnek sokan az új mondatoktól. Én a régi mondatoktól félek." — jelentette ki John Cage.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr9717824377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása