Ki a halhatatlanabb?
Az egész ügy akkor kezdődött, amikor Szeben felé félúton (a magyar napokra száguldottunk) Könczey Elemér, a Könczy néven ismert remek karikaturista és még remekebb focipartner, azt mondta, nem igaz, a nagybányaiak jobbak, mint Ady. Én ugyanis meg merészeltem jegyezni, hogy csalódás öntött el a nagybányaiak tárlatának közönségeként a Csíki Székely Múzeumban – addig a NAGYBÁNYAIAK fogalom voltak számomra, csupa nagybetűvel, a vásznakon meg az impresszionizmus és a pointillizmus nyomában totyogó kismestereket láttam. Mivel ezek a festők a Nyugattal voltak kortársak, hát Adyt mondtam, a folyóirat legprovokatívabb szerzőjét.
Nem sokkal azután interjút láttam a tévében Lucian Bannal, az Amerikába szakadt dzsesszmuzsikussal, aki Enescut is variál és aki szerint "Enescu hírneve tartósabb lesz, mint az Eminescué."
Engem Enescu éppúgy nem nyűgöz le, mint a nagybányaiak, de azt hiszem, megértettem valamit: hogy mindenki azt érzi át igazán, mindenki azt érzi jelentősnek, aki azon a területen alkot, ahol ő. Nem nagy felfedezés, de hálistennek ismét elbizonytalanított valamit, amiben gőggel voltam biztos.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.