Egymás vállán röhögve
A lyányom aggasztóan viselkedik. Hétvégén nagy lelkesen nekiáll gyümölcssalátát készíteni, de még az egyik kivit sem pucolja meg teljesen, máris abbahagyja. Kedden teát akar főzni, nagy lendülettel vizet tesz a kályhára, megkér, vegyem le a filtereket. Közben térülünk-fordulunk, a víz elfő, a tüzet eloltja valaki, a filterek ott állnak a semmiben.
Nem elég kitartó, mindig mondom...
A nevetésben és a kacagásban viszont rendkívül alapos. Elviszem a Chioggiai csetepatéra, időnként egymás vállára zuhanva röhögünk, főleg, amikor Kalaf áriáját éneklik el a szatmáriak. Keresztes Attila remekül érzi és kezeli a humort, a színészek pedig értik, mit akar és hogyan. A lyányom meg szerelmes az egyik színészbe (a nevét nem mondom meg, az ember sohasem tudhatja), ahogy bejön, Ágota máris fetreng. De fetrengek én is, pedig én kifejezetten nem a férfiakhoz vonzódom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.