Istenünk és kormányunk
Érdekes élményben volt részem hétfőn. A konzulátus ünnepséget szervezett, ahol a köztársasági elnök kitüntetéseit adta át Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul többek között Kovács Andrásnak, Murádin Lászlónak és Sipos Lászlónak. Gratulálok a díjazottaknak!
De vissza az élményhez. Kérésre szólásra emelkedett valaki (a nevét fedje jótékony homály), aki úgy köszönte meg mindezt, hogy körülnéztem, nem pártgyűlésen ülök-e: Istenünk és kormányunk, jó, hogy idejöttél, közénk. Néhányan a falépcső korlátjának támaszkodva röhögtünk, de akadt, aki lelkesen tapsolt. Ez is ismerős: hangos taps, ismételt taps, véget nem érő taps. Támogatott tapsifüleseink.
Talán leírtam már, de nem árt megismételni: egyesek (úgy látom, sokan) nem azon háborogtak, hogy diktatúra van, hanem azon, hogy nem az ő diktatúrájuk. Szerencsésen megérték vágyaik valóra válását.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.