A megértő sorozatgyilkos
Többször megírtam és elmondtam már: amikor pihenni, agymosni vágyom, kriminális sorozatokat nézek. A CSI és az NCIS különböző változatait, a Taggart-ot és más ilyeneket.
Ezek között furcsa helyet foglal el a Gyilkos elmék. Engem valamiért minden felkavar, de ez a sorozat különösen. Ennyi agyament őrültet, ennyi pszichopatát, szadistát, szociopatát és ölésfüggőt... Nem is tudom, hogy fejezzem be a mondatot.
Mégis mindig meglep, mennyire jó színészek játszanak ezekben a sorozatokban. Ha olykor belepillantok a Barátok közt-be, olyan mesterkéltnek tűnik minden egyes replika! Ezek a sokat szidott amerikaiak meg hozzák a figurákat s esetleg, mint a Castle-ban, még humoruk is van.
Legutóbb, talán fél éve lehetett, egy olyan részt sugároztak a Gyilkos elmékből, amelyben egy őrült harminc éve gyilkol, mindig megöli a férjet, megöli és megerőszakolja a feleséget, a gyermeket viszont életben hagyja. Az epizód nem fejeződött be, hétfőn folytatták.
Alig is vártam a remegést, a pánikot és Tim Curry remek játékát.
Benne nem kellett csalódnom, a forgatókönyvben viszont igen. Olyan fájdalmasan jó és megértő ember lett a sorozatgyilkosból, hogy minden hitelét elvesztette, számomra mindenképpen. Már akkor gyanút fogtam, amikor egy asszony táncolt a gyermekével a mezőn, szentimentális fényekben és Cohen-számokra... Imádom Cohent, de itt rosszra használták.
Azért fogom én még a Gyilkos elméket nézni...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.