Húsvéti fakanál
Nagypénteken lementem sörözni a barátommal a városba. Kortyoltunk és beszélgettünk, beszélgettünk és kortyoltunk. Aztán áldott ünnepeket kívántunk egymásnak, kezet szorítottunk és elbúcsúztunk.
Ezt már a buszmegállóban tettük, ahol is felbukkant egy színész. Muszáj ideírnom a nevét: Kecske volt az. Jött felém, aztán elkanyarodott a fakanálárus felé. Még hallottam is, amint mondja, egyet kér. Fizetett, kapott.
Nincs fakanalad otthon, kérdeztem fülig vigyorogva, de Kecskét nem olyan fából faragták, hogy túl lehessen járni az eszén. Kellemes Ünnepeket, válaszolta, és átnyújtotta nekem az imént vásárolt fakanalat.
Majd azzal kavargatom a tojásom...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.