A vonuló középszer
Márai egyik legjobb kötete, a Föld, Föld!... címet viselő és "emlékezéseket" tartalmazó könyv, egy vacsorával kezdődik 1944-ben Sándor napján. Egyetlen "atyafi" kivételével mindenki náciellenes. Amikor a vacsora után elkezdődik a tippelgetés, mi lesz a vége, mit lehetne tenni, és Márai azt mondja, szakítani kell a németekkel, a nácibarát meglepő vallomást tesz: "Te – és reám mutatott – ezt nem értheted, mert tehetséges vagy. De én nem vagyok tehetséges, és ezért szükségem van a nemzetiszocializmusra." És később: "Nem értheted – ismételte gépiesen és a mellére ütött. – Most rólunk van szó, a tehetségtelenekről – mondotta, különös önbeismeréssel, mint a hős egy orosz regényben."
Erről az epizódról eszembe jut Huizinga aforizmája: "A nemzetiszocializmus a viceházmesterek forradalma." Nyilván sarkít, mint minden aforizma; azt hiszem, a nehezen meghatározható pozíció a lényeg itt. Aki nem tudja, mit keres a Földön, nem érti, hol a helye, az könnyen azonosul összeesküvés-elméletekkel, lelkesen üvöltözik valaki ellen. Nem karrierizmusból, nem cinizmusból, nem gonoszságból (egyikhez sincs elég esze) – tisztességes, gerinces, megalkuvás nélküli ostobaságból.
Amikor olyan embereket látok, akikből süt a viceházmesterség, gyakran eszembe jut a Föld, Föld!... epizódja. Kilökött mellel, agresszíven, katonásan vonulnak a tehetségtelen atyafik – végre eljött az alkalom, hogy megmutassák, kik is ők.
Vonul és visít a középszer.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.