A lustaság világnapja
Útitársam a Félszigeten volt, mint én, együtt utaztunk haza. Én olyan voltam, mint a kifacsart rongy, alig vártam, hogy hazaérjek, egyek, s az estével én is magamba zuhanjak. Ő azonban hazament, falt valamit és rohant a macskájához, aki a város másik végében nyávogott – régóta nem evett a szegény.
Hát én, akinek a jelmondata az, amit Balú mond A dzsungel könyve című rajzfilmben ("Tudod, mit mondok én, Maugli, ezt a nyüzsgést, amit a méhek művelnek, még nézni is fárasztó"), nem lettem volna ilyen állatbarát. Fogjon egeret, aki macska...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.