Deák Ferenc, a haza köpcöse
Rendet raktam a szobámban (csak olyan körülbelülit, nem elvágólagosat) és kezembe akadt egy olyan Erdélyi Riport (az augusztus 19-i), amelyet még nem olvastam el. Ebben Szilágyi Aladár Gerő András történészt kérdezi, többek között a XIX. század három nagy politikusáról, Széchenyiről, Kossuthról és Deák Ferencről. Ez utóbbiról mondja Gerő: "Én kifejezetten kedvelem Deák Ferencet. Nem tudom, miért, de számomra szimpatikusak az ilyen lassan mozgó, köpcös emberek. Deáknak volt egy olyanfajta bölcsessége, ami kevés magyar politikusra volt jellemző. Volt egy olyan megfontoltság benne, ami ritkaság a politikai kultúra történetében."
Nem tudom, miért, de én is mindig szerettem ezt a Deákot. És én is az alakjába szerettem bele gyerekként, nagymamám hatalmas 48-as könyvét lapozgatva. Valószínűleg már akkor a lassú és köpcös emberekhez vonzódtam, az olyanokhoz, mint Mikszáth, Spencer Tracy, Jean Gabin, Balú és Kukucsi.
1995 táján jártam először Zalaegerszegen: a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban aludtam. Nem tudok sokat erről az emberről, csak azt, hogy lassú volt, köpcös és okos. De hát ez éppen elég nekem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.