A címkétlen szeretet
Olyan esszékre vágyom, mint amilyen a Keresztesi Józsefé (Két lépés, Beszélő, 2011/9.). Keresztesi egy sokáig elfeledett, aztán váratlanul újra felfedezett íróról, Rubin Szilárdról ír. A szöveg személyes, mégis tárgyilagos, keresi, nem tudja az igazságot.
A Csirkejáték és a Római egyes szerzőjét szeretettel és megértéssel ábrázolja, nem ítélkezik fölötte. Zsidó származása ellenére (vagy éppen azért) Rubin antiszemitává lett – ez egy rossz mondat, mert bezár valakit. "Most, ezt a szöveget írva végre beültem a könyvtárba, megtenni azt, amit annak idején részint idő hiányában, utóbb pedig lustaságból elmulasztottam, és végigolvastam a Magyar Fórumban publikált rovatát, a Rádiónaplót. (...) A kép vegyes: részint bosszantó, részint szép szövegek. Erős katolikus és nemzeti indíttatás, erős antibolsevizmus. Türelmetlenné válik a hangja, ha az MDF-fel kapcsolatban ekkortájt felbukkanó antiszemitizmus-vád szóba kerül." Ezek pontos és árnyalt mondatok, amelyek egy sebezhető és értelmes embert jellemeznek. Jellemeznek, nem címkéznek.
Keserűség és irónia is van itt bőven. "Ugyanazon a délutánon láttam a helytörténeti gyűjteményben a Batsányi-emléktáblát is, benne minden idők legbornírtabb kitüntetését, az 1992. október 23-án kelt, díszpolgári címet adományozó oklevelet: Batsányi János költőnek (posztumusz), hosszú időn át kifejtett művészi tevékenysége elismeréséül.
Hosszú időn át kifejtett művészi tevékenység. Hát, ha csak úgy nem."
A Két lépés szép esszé: a szeretetet próbálja megírni. A szeretetet, amely nem címkéktől függ, hanem történetekben jelenik meg. És ilyen finom, maszlina ízű párhuzamokban.
http://beszelo.c3.hu/szamok/2011-szeptember
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.