Két epizód szomorú életemből
Öregszem vadul, veszítem el a lyányomat is lassan. Múlt héten Vásárhelyre utaztam, s elvittem egy barátnőjéhez. Milliószor egyeztettek telefonon, utazás előtt, közben és helyett, végül abban egyeztek meg, a központi McDonalds előtt találkoznak.
Odaértünk, én kikapcsoltam a mentőövemet, hogy pusziljam meg. Egyetlen lyányom azonban kivágódott a kocsiból, "holnap találkozunk, apa!", kiáltotta, és már el is robogott.
Ennyit a mentőövemről...
Vasárnap rémesen alszom, négy óra körül sikerül álomba zuhannom. Hétfőn viszont remekül, meg se hallom, hogy a többiek készülődnek.
A lyányomnak bezzeg feltűnik, hogy én sehol. Hirtelen becsörtet a szobába, felgyújtja a villanyt, "szia, apuci!", rikoltja, aztán elvágtat.
Én is szeretlek, mormolom utána.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.