Egy szurkoló ujjongása
Végre Márai díjat kapott Mózes Attila! Mióta megérdemelt volna és megérdemelne jóval többet is, az Egyidejűségekért, A Gonosz színeváltozasaiért és a novelláiért... Olykor Kolozsvár messze van, bár persze megkérdezhetnénk: mitől?
Semmitől. Mózes Attilának szívós szurkolói vannak, s ami engem illet, nemcsak az írónak, az embernek is. Bármi történt közben, bármennyire mást gondolunk ma már mi ketten, nem tudom feledni a kilencvenes évek elején a Helikon akkori szerkesztőségébe tett látogatásaimat. Dobozos vodkák, végtelen versmondások, Kájakab, Király Laci, Attila... Nekem, a hátulgombolós egyetemistának, iszonyú sokat jelentett mindez.
Gratulálok, Attila!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.