Lisztes haj
Kelekótyaságom soha el nem hagy engem, már látom.
Tegnap köménymaglevest főztem rakott krumplival. Mikor a rántást akartam kavarni, akkor láttam, hogy elfogyott a liszt a kályha fölötti polcon levő üvegdobozból. Nem volt kedvem lemenni, gondoltam, majd csalok: a pirítós kenyér "feldúsítja" a gyönge levest.
Igen ám, de később az is kiderült, nincs elég tojás. Márta azt mondta, tegyek öt tojást, de nem volt, csak kettő. Néztem megint, hátha van liszt valahol, de nincs és nincs. Lementem hát, vettem lisztet és tojást.
Feljövök, elkészítek mindent, teszem vissza az olajat a spájzba. Lenézek, hát a földön ott az öt kilós lisztes zacskó.
Számoltam tízig, tizenegynél pedig megvakartam a fejem. És csak vakartam és vakartam...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.