Kijelzők kívül és belül
Hogy a foci az a sport és játék, amelyben a testnek össze kell forrnia a labdával és a zsenialitással, azt legutóbb Pavljucsenkótól tanultam meg. Tudtam már korábbról, Van Bastentől, Bergkamptól, Maradonától, Zidane-tól és másoktól, de ez az orosz ismét megmutatta.
Az ember megindul, és nem lehet tőle elvenni a labdát – ez a foci, tiszta állapotában, nem az "egyből!" és a "vissza!" és az egyebek. Nem lehet elvenni tőle, mert ő maga az az akarat és az az ösztön. Pavljucsenko mintha botladozott és küszködött és gyötrődött volna, mintha átgyűrődött volna a cseh hátvédeken, pedig nem. Ő egyszerűen gólt akart rúgni, ezért aztán összenőtt a labdával, amíg el nem lőtte magától, ahogy a jobbik részünket tüzeljük el versben, boldogságban, szerelemben.
Hálistennek ezek a gólok nem jelennek meg semmilyen kijelzőn.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.