Baracklekváros ebé
Ma egy olyan emberről szeretnék írni, akinek humora van.
Ez nem olyan egyszerű probléma azok között sem, akik az EB meccseit közvetítik. Nem akarok sótlan poénokat idézni, mert abban semmi élvezetemet nem lelem, az azonban kétségtelen, hogy egyik barátom jól fogalmazott: szellemességi kísérlet nincs, csak gyilkossági.
"A baracklekvárnak öltözött szurkolók", mondta ez az ember a holland őrjöngőkről. Vagy arról, hogy az ukránoknak nyerniük kellene a franciák ellen: "bizonyára Blohin is ezt gondolja, bár ez nem látszik a fülén." (Blohint éppen hátulról mutatta a kamera.) Vagy: "Ribery nem arról híres, hogy könnyen és gyorsan tud szabadulni a labdától."
Ezek nagyon szellemes beköpések. Az ember nézi a meccset, nézi, nézi, de akármilyen jó is lenne (a meccs, nem az ember), mindig akadnak unalmas pillanatok. Van olyan szpíker, aki ezt úgy próbálja megoldani, hogy adatokat sorol, fáradhatatlanul és végeérhetetlenül. Van, aki a közönséget pásztázza, és elmondja, amit amúgy is látunk. Van, aki humorizálni igyekszik, de az igyekezet jobban érződik, mint a humor. (Ez egyáltalán nem érződik.)
És van Gundel Takács Gábor, akitől a fenti bemondásokat idéztem, és aki sajnos nem közvetíthet minden meccset, bár én például nem bánnám.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: A Hideg cselszövése - részlet 2012.06.18. 07:48:08
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.