Születésnapomra
Hja, negyven éves lettem én,
szótagszám nem zavar belém —
irul-
simul.
Már túl vagyok e gátakon,
valóság mint a látszaton —
kevés
mesés.
Véget ért rég az egyetem,
a halál itt a testemen,
kívül-
belül.
Keddtől én már öreg vagyok,
csukódoznak az ablakok,
nem tét
a lét.
Ha szeretget még élet-asszony,
csókolgasson és elsirasson —
ihaj,
csuhaj,
s ha lyányom se megy tőlem el,
ha mindig lelkemben van el,
csodá-
latos!
A vers már nekem nem bravúr,
ő nem szolga, én meg nem úr,
hanem.
Ha nem
pusztulok el idő előtt,
elnézem még a temetőt —
enyém
e fény,
mi ott motoz a sírokon;
a halál rég a rokonom.
Lazán,
hazám:
amíg őrizlek itt belül,
az élet még nekihevül,
írok-
bírok,
s ha netán hussannék tova,
olykor majd gyertek ki oda,
de könyörgöm, nehogy, soha
taní-
tani!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.