Hermész goblene
Végre itt van az ember egere mellett: Visky András írói oldala felkerült a Transindexre.
Visky sokműfajú író, sok mindenért lehet szeretni. Én azonban a verseit szeretem a legjobban, azok állnak gyakran nagyon közel hozzám. Annyira személyesek és forrók, annyira vergődők és emberiek — éppen olyanok, amilyennek az igazi költészetet képzelem, miközben képzelem persze sokféleképpen; ez a művészet mindenkori paradoxona.
Mikor megláttam a hírt, arra gondoltam: most már meg sem kell keresnem a kötetet (lusta lett az ember ebben a nagy virtuáliában), csak odaklikkelnem, és máris olvashatom például a Goblent: "e szó jutott eszembe: vércsatak, / emlékszem." Vagy a Hermészt: "Hazámból — rémlik: Svájc — rég elkerültem. / Rémlik — nos, ki hitte volna, / van még helyzetemre szó!"
És van még csend is a szavak között.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.