A gyerekek értelmesek
"Ki rendelkezik a legértelmesebb szülőkkel?" – kérdezi a Professzor a többi berlini fiútól Erich Kästner Emil és a detektívek című remekében, melyet, mint Ottlik Iskoláját, Camus Pestisét és Baricco Selyemét, évente újraolvasok. Azon tűnődöm, mennyire kegyetlenül humánus kérdés ez, micsoda bizalmatlanság és bizalom megnyilvánulása egyszerre. Hiszen egyfelől azt feltételezi, hogy nem minden szülő (= felnőtt) értelmes, másfelől azt, hogy minden gyermek értelmes, hiszen meg tudja ítélni, hány pénzt ér az anyja meg az apja.
Mindkét dolog köztudott: valahányszor valamilyen iskolai történetben részt vettem vagy ahányat csak hallok, mindig ez derül ki, s azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, a szülőkkel minden tanítónőnek és osztályfőnöknek több baja van, mint a gyerekekkel. A gyerekek tudják ezt: egyetlen kérdés sem hangzik el, Kis Kedd bekiabálja: "Én!" De hát ő olyan lelkes, mint a többiek mind, nem lehet komolyan venni a válaszát.
A szülők tehát vagy értelmesek, vagy nem, a gyermekek azonban feltétlenül. Igazán szép gondolat ez, egy telivér gyerekíró pontos meglátása.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.