Vihognak rajtam a lyányok
Egy szép napon az én kedves lyányom kitalálja, hogy milyen jó is volna fent, a lakásban is meghallgatni a hangoskönyveket, miket még októberben vásároltunk, s leküld engemet a kocsihoz. Márta ideadja a kulcsot, és már indulok is.
Persze este van, kiki nyúgalomba, csak én megyek el majdnem Fenesig, Márta azt mondta, arra van a kocsi. Kétszer is végigmasírozok a Fenesi úton, mint a nótában a Pápai utcán, mégsem találom Samut. Mobilt nem vittem, minek az ilyenkor, a kaputelefont enkezemmel kapcsoltam ki, hazafújtatok tehát. "Jaj, hát nem kívül van!", mondja az én drága feleségem, hanem belül, mármint a Fenesi út belső oldalán.
Á, szóval belül. Megyek ismét, és tényleg. A két Lotti csak úgy vihog rajtam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.