Kapcsolunk, de hiába
Hazamegyek, s azt veszem észre, nincs áram. Előbb a biztosítékra gyanakszom, de az automata rendben van. Aztán arra, talán mindenütt elvették, de a szomszéd felkattintja a kapcsolóját, és máris látom, hogy tévedek. Rá kell jönnöm tehát, hogy a folyosón levő biztosítéktábla a ludas, ahhoz viszont nem értek. Kétszer is bekopogok ahhoz a szomszédhoz, aki évekkel ezelőtt megjavította, amit meg kellett, de most nincs itthon, legalábbis nem nyit ajtót.
Egy idő múlva szöget üt a fejembe, mi van, ha megfeledkeztünk valamelyik számláról. Kibontom a legutóbbit, s hát valóban piros betűkkel rikoltozik: "Atenție! Aveți sold anterior!" Amennyiben 30 napnyi a késés, akkor büntetés, amennyiben 45, akkor áramlevágás. És az elmaradt számla októberi!
Felhívom a villanyosokat, hát tényleg lekapcsolták. Ha ma kifizetem, holnapra visszaadják. Mára semmiképpen, a visszakapcsoló brigád csupán háromig dolgozik, és most már fél három. És a pénztárba fizessem, mert a visszacsatolási illetéket is oda kell adnom.
Rohanok a monostori pénztárhoz, kifizetem az októberi és a decemberi számlát, no meg az illetéket – 184 lej, nem kevés. Ma nem lehet, nyugtatnak meg ott is.
Még egyszer telefonálunk a villanyosoknak (Márta is itthon van már), de semmi. Végső kétségbeesésemben felmegyek a lépcsőházfelelőshöz, de nem szabad neki kinyitnia a biztosítéktáblát. Gondoltam, de hát remélni szabad...
Rémes, mennyire hozzá vagyunk kötve a szokásainkhoz és a körülményeinkhez. Ha nincs áram, nem lehet olvasni, írni (a laptop...), tévézni, zenét hallgatni, nem megy a hőközpont, tehát nincs meleg, zuhanyozni sem lehet... Mit csinálunk, nézünk össze kilenckor (mármint mindannyian tudjuk, hogy egymásra néztünk, de egyikünk sem látja a másikat.) Feküdjünk le. Hát lefekszünk.
Másnap elrohanok otthonról, nem bírok már a lakásban lenni. Végig izgulok, mi lesz, ha nem adják meg? De mikor hazajövök, ég a konyhában a villany – valamelyikünk úgy hagyta. Nem is hittem, hogy egyszer majd ilyen rendkívüli élmény lesz egy kapcsoló, amelyiknek a nyomán szétárad a fény...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.