Felhívás Weöres-ügyben
Június 22-én 100 éves lenne Weöres Sándor. Az a Weöres Sándor, aki inkább manó volt, mint ember, akinek a könnyű keze csodálatos és iszonyú mélységekbe egyaránt bevilágított (éljenek a képzavarok!), akiről Nádas Péter azt mondta egyszer, "nem is törékeny volt, inkább olyan puha", akitől nagyon sok verset szeretek, de kettőt még inkább, idézek: "Ahol megáll a ferde sík / forró korongja már, / hideg rókákban bujdosik / a januári nyár.", illetve: "Lányok, ó, ti könnyű-röptű vércsék, / mindig készek véletlen kalandra: / most, hogy rám-gyűrődik a sötétség, / lányok, lányok, mért hagytok magamra?" Ez a rám-gyűrődik, hát ez...
De hadd ne áradozzam a saját kedvenceimről, hiszen ennek a felhívásnak éppen az a célja, hogy hozzá lehessen szólni, válaszolni lehessen néhány játékos kérdésre. Én majd válogatok ezekből a hozzászólásokból a Látó júniusi, Weöres-számába. Válogatok, tehát nem közölhetem le mindet (azt remélem, annyi lesz, mint a tenger), és júniusi szám, tehát május eleji lapzárta.
És akkor a kérdések:
1. Weöres, a költő, vagy Weöres, a jelenség?
2. Szárnysötét vagy tojáséj?
3. Rongyszőnyeg vagy szimfóniák?
4. Weöres-versek zenével, együttessel, hangszerekkel – vagy önnön dallamukkal?
5. Él-e még Weöres? És ha igen, a költészet vagy az élet mely tájain?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.