Please meet my gátlás
"Why are you staying behind?" – kérdezte indulatosan Simon, a német fiú.
"I have to write something" – válaszoltam.
Legyintett, otthagyott.
Hazudtam, persze. Nem kellett megírnom semmit, egyszerűen féltem elmenni a kirándulásra: senkit nem ismertem, rettegtem attól, mit fogok ott csinálni.
Inkább egész nap ültem a bentlakásban, pipáztam, gépeztem (ha már azt mondtam, írtam is valamit), olykor lementem a netes terembe. Szenvedélyesen unatkoztam, és nem értettem, miért nem mentem.
Különben Simon szőke, vékony srác volt, iszonyatos nyelvérzékkel, folyton mosolyogtunk rajta a nyári egyetem lengyel óráin. Ő meg visszamosolygott félszegen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.