"A csendes amerikai"
Az augusztus olcsó Jamaicában — ez volt az az elbeszélés, amelynek elhittem, hogy Graham Greene nagy író. Régen olvastam A csendes amerikait, most ismét megtettem, jó is volt a hibátlan szerkezetével és azzal a fojtogató bűntudattal elegy bosszúvággyal, ahogy az öregedő férfi a halálba küldi fiatalabb vetélytársát. A filmet nem láttam, de el tudom képzelni Michael Caine nyerseségét, villogó szemét, szája sarkában a fájdalmat.
Mégis, nem tudom, mi: a sok bomba meg a sok politika meg a sok rizs — valami elidegenített vagy inkább eltávolított tőle. Aztán láttam, hogy elbeszélések is vannak ám a kötetben, és közülük párat (hja, sznob az ember!) Örkény István fordított, nekilapoztam hát, és elolvastam kettőt.
Elsőre éppen Az augusztus...-t. És ez gyönyörű elbeszélés: leheletfinoman kiábrándult és mélységesen igaz. Nincs mit elmesélni rajta, mert mint a filmeket, az irodalmat is ez a felületes és frivol "elmesélés" öli meg, de azt meg kell mondani, hogy Hemingway is megirigyelhetné, ahogy Greene beszélteti a szereplőit, a kalandra vágyó asszonykát és a rejtélyes öregembert, akinek talán az az egyetlen rejtélye, hogy öreg, közel van a halálhoz, és mégis annyi mindent tud az életről.
Márainál olvastam valami fanyalgó mondatokat Greene-ről, és arra vonatkozólag, amire mondja, tán még igaza is van. De Greene-nel, az egész Greene-nel kapcsolatban nem szabad fanyalogni — ahhoz túlságosan nagy író. És nem is csak ahhoz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.