A gondolkodás ártalmairól

"Aki bölcsészetet tanul, az nem veti alá magát az autoriter tekintélynek." Tegnap Hites Sándor tartott egy szellemes, szépen szerkesztett előadást A bölcsészet hasznáról és káráról címmel az ETDK megnyitójaként, melyben összefoglalta a bölcsészet ellenzőinek, illetve védelmezőinek érveit, és az utóbbiak egyik legfőbb állítása ez volt.

Arra gondoltam, ez a térség, ahol élek és amióta élek, mindig is büszkélkedett a művészeti és filozófiai kultúra virágzásával és kertészetével. Petőfi, Ady, József Attila, Esterházy, Kodály, Lukács, Kányádi, Sütő, Bretter, Eminescu, Sadoveanu, Enescu, Nichita Stănescu, Cioran, Cărtărescu csak néhány név az égre függesztett tekintettel emlegetett névsorból. Évszázadok alatt úgy meg lehetett volna tanulni kétellyel viszonyulni bármiféle tekintélyhez, hogy csuda.

Eszembe jutott az is, mekkora példányszámokat zsolozsmáznak el azok, akik az egykori rendszerek, a puha vagy durva diktatúra után nosztalgiáznak. Huszonötezer! Százezer! Az ember csak kapkodja a fülét. Ami azt is jelenthetné, hogy nemcsak az "értelmiségi" tanult meg óvatosan figyelni minden bújtatott diktátort, hanem mindenki.

Nos, akárhová nézek, sehogy sem tapasztalom, hogy az árnyalás annyira megszokott jelenség lenne. Nemrég Gabriel Liiceanu, az emblematikus román entellektüel cselekedett meghatott köszönő szöveget Traian Băsescuhoz, és naponta láthatjuk, hogyan rajonganak hányan Orbánért. A másik oldalon a Gyurcsány-imádat dívik, vagy a Bajnai-rajongás. Akad, aki az egyik vezért szereti annyira, hogy az ember legszívesebben vakarózni kezdene, akad, aki a másikat. Mindegy, csak azonosulni lehessen valakivel minél előbb és minél problémátlanabbul.

Illetve mégsem mindegy. Nem árt, ha az illető férfi és karizmatikus: vigyen magával, hódítson meg, hadd gondolkodjunk minél kevesebbet.

"Nagyot érezni mindig könnyebb, mint szembenézni a gondolkodás fáradalmaival." Mai napig őrzöm ezt a mondatot, melyet egy magyarországi politológus mondott egyszer. A magyarországi, erdélyi és romániai gondolkodás óriási szelete nem tud és nem akar szembenézni ezekkel a fáradalmakkal.

Ezért van aztán az is, hogy ha "a férfi" téved, sürgősen elmagyarázzák, hogy miért nem tévedett. Nem hazudott, remek retorikája lendülete vitte őt magával. "Orbán népe nem Kossuth népe", mondta nekem valaki, akivel Orbán politikájáról vitatkoztunk. Gondolom, úgy értette, hogy az az egykori nép nem rajongott Győzikéért vagy Mága Zoltánért, hanem minden álma a nemzet jobbléte volt, melyért cselekedni sohsem volt rest. 

Egy olyan embernek, aki a tisztánlátást szeretné gyakorolni, nagyon körül kell néznie, hol is van. Lucian Boia új könyvét már megjelenése előtt megégették volna azok, akik semmilyen más értelmezést nem hajlandók elfogadni, mint amit olyan régen és olyan jól megtanultak abban a lehetetlen aranykorban. A magyarok a magukét fújják, bár a könnyek között körülrajongott Adynál, Bánffynál vagy Kós Károlynál bőven találhatnának olyasmit, amin elgondolkodhatnának. Vagy emlékezzünk Székely Jánosra, aki Kossuthról írt egy kánonba nem illőt; meg se hallgatták. Nem volt mivel.

Gondolkodni kényelmetlen és kínos mesterség: olykor még az is előfordulhat, hogy saját magunkkal kell szembefordulnunk. Aki tíz évvel ezelőtt azt sem tudta, melyik vezérkari hátsó traktusba bújjon, ma már úgy emlékszik, mintha az ellenállók fejedelme lett volna. Aki jóval többet töltött a Ceaușescu-korszakban, mint én, semmilyen kivetnivalót nem talál az Orbán tiszteletére megrendelt tizenkét festményben. Az etnikai identitás mindenek fölött: magyar fagyit nyalni mégiscsak más.

Ha tehát meg kellene magyarázni, miért fölösleges a bölcsészet minden ága és virága, én azt mondanám, azért, mert bár a gondolkodásra szeretne tanítani minden erejével, nem sikerül neki. Ma már egészen mást várnak el az egyetemtől, mint egykor, de az ötven vagy hatvan éve végzettek körében is lámpással kell mászkálni, mint valami posztmodern Diogenész, ha olyan valakit szeretnénk találni, aki nem a rögzült formulákkal gondolkodik, hanem az agyával. 

Orbán népe nem Kossuth népe — ezt az alapvető igazságot bizonyítani sem kell. Egy forradalmi nemzet a szabadságért rajong, nem azért, hogy mást követhessen, mint akit addig követett.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr426177386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása