Változat Tudor Arghezi Psalm (Pribeag în șes, în munte și pe ape...) című versére
Zarándok vagyok vízen és hegyen,
Elszaladnék — rab vagyok mindenütt.
Előttem ha szabadság napja süt,
Bezár a tér, menni reménytelen.
A csúcs kitör, majd önmagába tér.
Tenger és agyag is körém szorul.
A nagy síkság végleg reám borul,
Bár futás közben forrt bennem a vér.
Négyfelől lép felém a vészvilág,
És bárhogyan is bókolnék magamnak,
Sebeim fájó feleletet adnak,
S a szenvedésem húsevő virág.
Régi csaták és diadalok révén
Szereztem meg a maradék hatalmat:
Nem hajlongok már minden árnyalatnak,
Csak rohanok és zihálok a végén.
Kérlek, ne halld meg sok súlyos imám,
Mellyel a túli csöndet zavarom.
Mindegyik mögött zúg a fájdalom,
S a halál fújja az én trombitám.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.