Ad notam Veronica Micle: Ne sírj... (Nu plânge...)
Ne sírj, hogy elfelejtelek,
Ne sírj, hogy itt hagylak magadra...
Ütött az óra: idegen lett
A szerelem bűvös lakatja.
Szakad a lánc, bár verve van,
Akár egy gyönge cérnaszál,
Ha a sors úgy dönt, vége van,
Hiába hinnéd, nincs határ.
És most már semmi vissza nem
Hozza az elszállt perceket,
S mi köztünk volt, a szerelem
Most már örökre elveszett.
Isten áldjon hát, kedvesem,
Nyugodjon végre meg a lelked...
Majd jönni fog új szerelem,
S ami köztünk volt, elfelejted.
http://poezii.ro-versuri.ro/Nu-plange-poezie-Veronica-Micle.html
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.