Ad notam Veronica Micle: Ne sírj... (Nu plânge...)

Ne sírj, hogy elfelejtelek,

Ne sírj, hogy itt hagylak magadra...

Ütött az óra: idegen lett

A szerelem bűvös lakatja.

 

Szakad a lánc, bár verve van,

Akár egy gyönge cérnaszál,

Ha a sors úgy dönt, vége van,

Hiába hinnéd, nincs határ.

 

És most már semmi vissza nem

Hozza az elszállt perceket,

S mi köztünk volt, a szerelem

Most már örökre elveszett.

 

Isten áldjon hát, kedvesem,

Nyugodjon végre meg a lelked...

Majd jönni fog új szerelem,

S ami köztünk volt, elfelejted.

 

http://poezii.ro-versuri.ro/Nu-plange-poezie-Veronica-Micle.html 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr96395033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása