Ad notam Nichita Stănescu: Holdmező (Lună în câmp)
Bal kezemmel felém fordítottam az arcod
az álmos birsek lombsátra alatt,
és ha kitéphetném tekinteted szemedből,
őz-színűnek tűnne az alkonyat.
Úgy tűnne, hogy a feszült fák között
karcsú vadászok készítik íjukat,
ahogy a ló sörénye oroszlánul,
nézd, bal kezed most feléjük mutat.
Kérlek, oltsd el vékony favázukat,
mit az ágak lobbantottak lángra,
és térjen vissza holdvizekbe szépen
a hold ezer eltévedt paripája.
Szemedbe nézek és kitörlődnek a fák,
szemedben a holddal találkozom.
...És szempilláddal eltiporhatsz végleg,
de arcodat bal felé fordítom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.