Ad notam Liviu Antonesei: Chanson d'amour
Aranyszemű leány, szerelmem,
dús, buja selymed átölel —
egész diadal-bika-kedvem
szakadékod fényébe szel.
Egy véghetetlen oda-vissza,
kápráztató vad küzdelem,
selymes...a harcot issza,
bimbóból virág lett velem.
És szám a meleg csecseden
ezer új félelmet fakaszt —
az Úr ránk tekint: meztelen
legyünk már újra, és csak azt
akarja ismét, és csak azt.
Chanson d` amour
Iubirea mea cu ochi-de aur
cu lungi întinderi de mătasă –
toată puterea mea de taur
se ascunde-n grota-ţi luminoasă.
E-un du-te-vino fără capăt,
o zbatere năucitoare,
lin... tău, în dulce freamăt,
era boboc, acum e floare.
Iar gura mea pe ţîţa-ţi caldă
trezeşte mii de spaime-n noi –
privirea Domnului ne scaldă
pentru că iarăşi ne vrea goi,
pentru că iarăşi ne vrea goi.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.