Ad notam Liviu Antonesei: Szerelmes dalocska (Cântecel de dragoste)
Szakadékod ahol nyílik
Ott az örömöm az égig —
nem halál az, nem is bánat,
csak egy merülő varázslat.
Szakadékod gyűrűje
A bibémnek gyűszűje!
Szakadékodtól, ha érzem,
ömlik már a verejtékem —
szakadékod a szerelmem,
a halálom s az életem!
Szakadékod gyűrűje
A bibémnek gyűszűje!
Izmaid oly édesek,
a bibém meg örvendezik,
lucskossá tesz fényeket,
míg a völgybe ereszkedik.
Szakadékod gyűrűje
A bibémnek gyűszűje!
Szakadékod és a szájad
vigasztalást nem találhat
csak a számban, hogyha újra
leheveredsz itt elnyúlva.
Szakadékod gyűrűje
A bibémnek gyűszűje!
A bibémnek gyűszűje!
Cîntecel de dragoste
La intrarea grotei tale
E o bucurie mare –
nu e moarte, nu e jale,
doar o calmă scufundare.
Grota ta, dulce inel,
pune la boboc cercel!
Grota ta-i alăturea
de m-apucă dîrdora –
grota ta, iubirea mea,
moartea mea şi viaţa mea.
Grota ta, dulce inel,
pune la boboc cercel!
Muşchii tăi îs tare dulci,
iar bobocul, vesel tare,
trezeşte mii de năluci,
colo-n vale, la intrare.
Grota ta, dulce inel,
pune la boboc cercel!
Grota ta, buzele tale
nu şi-ar afla alinare
decît numa-n gura mea,
cînd or fi alăturea.
Grota ta, dulce inel,
pune la boboc cercel,
pune la boboc cercel!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.