Ad notam Liviu Antonesei: Szerelmes dalocska (Cântecel de dragoste)
Sűrű szakállam most újra
selyemrétre ráborulva.
Mellbimbódat a kezemmel,
merre bolyongtál kezeddel?
A te kezed a pagonyban,
a bibém meg benned nyomban,
gyöngéden rügyed szorítom,
drága, lelkemet-alítóm!
És az édes ajkadat,
ahogyan a költő mondta,
a lelkemre rátapaszd —
jól áll neked a lila!
Kezem megint lázasan
selyemréten átrohan,
kezem, ajkam arra téved,
incselkednek a tündérek.
Az ajkam és a farkam,
bocsáss meg nekem, Uram!
A farkam és az ajkam
mint két fivér, épp olyan.
Mint két fivér, épp olyan.
Cîntecel de dragoste
Iar îmi culc barba cea deasă
pe cîmpia de mătasă.
Îţi ating sfîrcul cu limba,
mîna-ţi unde se plimba?
Mîna ta-i în pădurice
şi-ale mele trei burice
strâng uşor bobocul tău
peste suflet sămădău.
Şi-ale tale buze dulci,
după cum zicea poetul,
peste suflet mi le culci –
bine-ţi sade violetul!
Iar îmi port mîna nervoasă
pe cîmpia de mătasă,
mîna mea şi buzele
c-aşa vrură ielele.
Gura mea şi sexul meu,
să mă ierte Dumnezeu,
sexul meu şi gura mea
ca doi fraţi asemenea.
Ca doi fraţi asemenea.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.