Ad notam Péter Demény: Dojna (Doină)
Mert csak mennék, úgy elmennék,
ne találjon vágy, sem emlék,
vigyen a szél paripája
és a gondolat villáma,
vigyen el az ég, a felleg,
malmok vágya messze kerget,
vigyen a Duna előre,
nyugalmat innék belőle.
Că m-aș duce și m-aș duce,
dor să nu mă mai apuce,
să mă ducă valea vîntul
să tot zbor iute ca gîndul
să mă poarte cerul, norii
să mă poarte dorul morii
să mă poarte Dunărea
c-aș bea liniște din ea.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.