Mai zsoldosdal
Mink volnánk hát a kivasalt
zakójú, fényesre kinyalt,
hajunkon up-to-date zselé,
és zsebünk frászt az Istené,
kiknek egészen egyre megy,
dutyiba, parlamentbe megy,
mert minket semmi lejtmenet
lefelé soha nem vezet.
Háltunk már annyi szállodát,
és ne tudd meg, mennyi csillagát,
és dugtunk már nájtklubokat,
és bennük minden lányokat,
és igényünk mindig magas,
mert nekünk érik a tavasz,
nekünk perzsel a nyár, s az ősz
miattunk késik vagy előz,
és miattunk havaz a tél,
mert mink vagyunk a kivasalt
zakójú, fényesre kinyalt,
a lényeg az, hogy mink vagyunk,
és az van, amit akarunk,
és ne reménykedj: semminél,
és ne reménykedj: senkinél,
mert mindig csak mindenkitő,
mert mi vagyunk, ki meggyötör.
Látod, az öltönyöm lila,
és ez mi, tátájé? Piha,
ezt úgy hívják, öregem: gáz,
rajtad még tán a máz se máz,
és nem vagy te cseppet se kúl,
az ember mingyá megvadul.
És szeretet? Miket beszész,
te pénztelen, te csenevész,
te vai de capul tău, haver,
te, kit mindenki maccsra ver?!
Te tudod, mi a szeretet?
Ha nekem őröl kenyeret,
és hogyha meglát, szétteszi,
és ha akarom, kiveri.
Mert mink vagyunk a kivasalt
zakójú, fényesre kinyalt,
újgazdag plázakandúrok:
lúzerek seggébe murok,
hogy mást ne mongyak, kisfaszom,
me mi van más, mint a vagyon?
Ami a más, az mind kihalt,
mink vagyunk csak, a kivasalt
zakójú...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.