Beszámoló egy nyár-éjszakáról
A templomban Isten dobolt,
Legalábbis nagyon remélem,
Kint macskák sírtak, zörejek,
És támadta fejem a hőség:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt,
És bennem is sírtak a macskák,
Az egyik utánam futott,
És nem értettem, de kezem
Fejét leharapta félig,
Amíg valahogy elfutottam,
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt,
Minden recsegett-suhogott,
És trombitáltak a galambok,
És rohantam, félkezű eb,
Feketén, mint egy láng-harapás,
És mit akar tőlem a végzet,
Nem tudtam, csak hogy Trelleborg,
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamit segít most az Isten,
Ha már annyira rám ijesztett,
De Ő nem, és egyedül megint:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.