Kiben bűne bocsánatáért könyörgett
Bocsásd meg, Úr Isten, eljövendőknek vétkét,
Sok kételkedését, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden gonoszságát,
Könnyebbítsd lelkem terhét.
Az jövő időkben ha gyalázatoskodnék,
Átkozódnék, fenemód fohászkodnék,
Nézz más irányokba, más égtájokra,
Akkor tán nyugton lennék.
Nem hullnak ajkamról cikornyás zsoltárok,
Fekete barátok lelkemben, vad árok,
Megrepedt hitemben vergődöm hitetlen
Mint forró levesben jéghideg kanálok.
Nem lelik ajakim a jámbor imákat,
Felette vitáznak, fenik a bárdokat,
Szép szavak inognak, örvényét kínoknak
Szédülik, levernek minden mázokat.
Te, édes Úr Isten, bocsáss meg énnekem,
Nem tudok védtelen úr lenni vétkemen,
Írom a verseket, pusztítom sejtemet,
Cikázik sötét ijedtség a fényeken.
Ha szidlak is, engem te azért szerethetsz, szeress is,
Ha vádollak, tudod jól, téved, ha keres is,
Hinne, de nem talál, suhog a mély madár,
Száját a pokol már tátja, már temet is.
Bocsásd meg, ahogyan lenni mertem itt én,
Bocsásd meg, ahogyan szeretni sebezvén,
Ahogyan vágyakat küldött az alkonyat,
S nem mindig maradtam a hűség ösvényén.
Még néhány esztendő, s dübörög a halál,
Hitet és szerelmet, Istent is felzabál,
Addig is élnék még, örömmel fénylenék,
Boldogan lennék gyötrődő szakadár.
Istenem, el ne hagyj engemet kétségben,
Ne hagyj hullámzó lélek-sötétségben,
Simogass, hogyha fáj, belém te sose vájj,
Engedj lebegni engem békességben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.