Póz-dal

Én könnyen vagyok

nehéz ember. Póz, nem póz?

Akárhogy is: valóság.

Negyvenkettőt

végigcsúsztam-tapostam:

Istennek adósság.

Hiszek is, nem is, 

tehát hiszek, küzdök

magammal,

tépem a tükröt,

karmolom, rúgom —

vigyori angyal

néz rám, nevet is,

szán is, mit tudom én.

Arcán a kétely,

nem tudja, mit akarhat

ez a Demény?

Pedig oly könnyű:

élni, szeretni, hinni,

nem lódítani magának.

Csak erre vágyik,

ezért vergődik folyton

a hülye állat.

Ezért, hogy örül,

hogyha örülhet, korlátok

nélkül habzsol.

S nem tudja, vajon

élet vagy halál válik ki

a habokból?

De negyvenkettő

életnek is sok, nemhogy

reménynek.

Ha találkoztok,

mondjátok meg ezt ennek a

Deménynek.

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr246539955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása