Ivan Zsimankov búsképű áriái - Homok
Apró betűs az írás,
fárad bele a minden,
hiába minden.
Egy kettévágott hullám,
ha nézed,
mintha homokot ettél volna,
nyelni igen,
levegőt venni nem.
Nyelni, homok,
apró betűs írás az élet körül.
Azt mondod, imádkozzam?
√
Addig se a képet nézem
legalább.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.