Link ég
Volt egy ház, annyira szerettem, hogy nem is gyűlölhettem jobban,
a Fellegváron állt a ház, ott lapult majdnem egy sarokban,
féltem a szesztől, a szagoktól, gyakran mégis vele aludtam,
vele remegtem, csalódtam, vele hazudtam.
Volt egy ház, hé, Lakatos utca, mögöttünk állt a stadion,
bennem a görcs, gátlásbokor, ezer lappangó iszony,
köröttem család, sötétségek, borok és hozzájuk szifon,
boldogság, hja bizony.
Volt egy ház, nagyokat fociztam, közben álmodtam pattogást,
füvet, világot, szerelmet, kevesebb ajtócsapkodást,
mikor véget ért a foci, nem lehetett elég lassú a cammogás,
kezdődhetett a hangolás.
Volt egy ház, mára egy szívós szenátor vette meg,
ha csak el kéne mennem arra, szívemben máris reszketek,
nem érdekel boldogtalanság, szesz, sziszegés, jelenetek —
forró hideg.
Volt egy ház, nem tudom, miért, benne akarok lakni ismét,
kezemben fogni a kezét, végigropogtatni gerincét,
volt egy ház, olyan ház még egy sehol nincs még,
lehetne, mint rég,
nem lehet, nem hagyja az a
link ég.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.