Két keresztény levél - Márton Áronról

"Az illetékes magyar hatóságokhoz

Tegnap értesültem, hogy a zsidó-címen az elmúlt napokban összegyűjtött zsidókat és keresztényeket el fogják szállítani. Amit az ilyen szállítmányok kezeléséről  és jövő sorsáról mondanak, az ember nem tudja megdöbbenés és mélységes megrendülés nélkül hallani.

Kötelességeim visszahívnak munkahelyemre, Romániába, de emberi, keresztény és magyar kötelességemnek tartom, hogy visszaindulásom előtt az illetékes hatósági tényezőket szeretettel és Isten nevében kérjem, hogy az embertelenséget akadályozzák meg, vagy ha erre nem képesek, ne működjenek többezer ember elpusztítására irányuló cselekményben közre.

Ezekben a végzetes napokban minden felelős embernek éreznie kell, hogy nemzetünk sorsa és vele együtt mindnyájunk sorsa is Isten kezében van,  nem lehet tehát Isten bosszúállását magunk fejére hívnunk olyan bűnök elkövetésével vagy azokban való közreműködéssel, amelyeket a katekizmus az égbekiáltó bűnök közé sorol s amelynek földi megtorlása a tapasztalat szerint sem marad el."

"Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr!

Egyházmegyénk népével megdöbbenve kellett tapasztalnom a felelőtlen intézkedést, hogy a zsidóságnak még az életét sem kímélik meg, az embertelenségnek az utolsó határáig mentek el. Tisztelettel és felelősségem teljes tudatában figyelmeztetem, hogy ilyen tényért az embernek, még ha miniszterelnök is, vagy egy kormánynak sem elég a felelőssége, mert ennek terhét az egész nép viseli, éppen ezért kérem, hogy ezt a rendelkezést azonnal vonja vissza, amit még jóvá tud tenni, azt tegye jóvá, mert annak bűnhődését a mi népünk fogja megérni."

Két Márton Áron levél ez, vagy hát folyamodvány, s mint megtudtam attól, aki átküldte nekem, hogy románra fordítsam őket, 1944 májusából származnak. Két roppantul kemény szöveg, főleg, ha meggondoljuk, micsoda időkben születtek, milyen kényszerű megalkuvások között; mégis mennyire nem törődnek sem időkkel, sem kényszerűségekkel, csak azzal az igazsággal, amely kétségtelen.

Gyakran és szívesen hivatkozom Makkai Sándorra, aki intellektuális értelemben áll olyan magaslaton, ahol nem sok mai egyházi személyiség. Eddig is sejtettem, mondták, most azonban én is "iratokkal tudom igazolni", hogy Márton Áron morális értelemben emelkedett ki kortársai közül.

Egy keresztény ember szól így, olyan határozott és elegáns módon, amilyen elegánsnak akkor lehet lenni, amikor valaki tiszteletben tartja ugyan a földi hierarchiát, de tisztában van vele, hogy nem az az egyetlen létező, és nem az a legfontosabb létező — itt hívnám fel a figyelmet a sorrendre: emberi, keresztény és magyar kötelesség. Békében, kényelemben, rendezett körülmények között mindannyian tudjuk és hangoztatjuk ezt; válsághelyzetben jóval kevesebben.

De mit beszélek? Hiszen itt vannak, közöttünk, akik a békében is uszulnak és uszítanak. Mint annak idején Victor Rebengiuc, nekem is azt kellene mondanom: itt a vécépapír tekercse, törölje meg a száját az, aki a kereszténységgel üti agyon a társát. Meg aki csak hivatkozik Márton Áronra, de mi sem áll tőle távolabb, mint az ő példaadó viselkedése.

2014.09.17 | Címkék: kereszténység deportálás zsidóság Márton Áron Makkai Sándor | Szólj hozzá!