Ariadné egyszerű vonalai - Bertóti Attila kisfilmjéről
A Minótaurosz csontvázakat rugdosva sétál a labirintusban, és hirtelen megbotlik Thészeusz, illetve hát Ariadné fonalában. Követi, és kijut a Napra, a várakozó Ariadné legnagyobb rémületére.
Bertóti Attila kisfilmjét az után küldte át az egyik lélek-közelim, hogy Balázs László művei kapcsán az egyszerű vonalakat dicsértem. Az Ariadné fonala kiforgatja a mítoszt, hiszen abban Thészeusz legyőzi a Minótauroszt. Ez jelentéktelen változtatásnak látszik, puszta gegnek, én azonban úgy gondolom, hogy ahogy Andrei Șerban csodálatos Ványa bácsijában a színészek abból nyerik energiájukat, hogy az első felvonásban nem a színpadon játszanak, hanem a nézőtéren, úgy Bertóti Attila vonalai is ettől, a vég megváltoztatásától másak, mint ha a konvenció mítoszát rajzolta volna meg.
A film attól mai, hogy Ariadné és Thészeusz félelmeit is bemutatja, azt, ahogy a lány és a fiú elképzeli a Minótaurosszal való találkozást: Ariadné képzelgésében a bika váratlanul meglepi a fiatal harcost és megöli, Thészeuszéban nagy küzdelmet követően szintén. Archetipikus nő, archetipikus férfi, mondhatnánk, ám a mítosz szereplőinek nincs lelki élete.
Miközben Kevin Macleod zenéje jól teremt feszültséget, a küzdelem és a halál elmarad. Ez is nagyon mai probléma: az egyértelmű befejezés hiánya. Mert jól van, a Minótaurosz kijut a Napra, Ariadné szeme elkerekedik. És Thészeusz? Vele mi lesz? És egyáltalán: mi lesz?
Egyszerűen, szépen, takarékosan, feszülten, talányosan megrajzolni egy 9 perces filmet, mely mégsem ismétlés, mégis a máról szól, nos, ez kétségtelenül művészet. Bertóti Attila animációja bearanyozta a szombatomat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.