Az igazi Trebitsch nyílt levele Legnagyobb Viktorhoz
Kedves Viktor, eddig azt hittem, én vagyok a Jóisten, de be kell látnom, hogy tévedtem. A vasárnapi győzelemből alig térve magamhoz, könnyeim tekintetemet eltakarvák, csak úgy zubog a magyar vér ereimben, s így mondom, dobogó magyar szívemmel: Viktor, Viktor, ugye, nem hagysz el engem?
Mondta ezt más is a világtörténelemben, ha nem is éppen így, és korántsem ebben a helyzetben. A nyafka, hazug, idegenszívű liberálisok ölték meg őt is, ahogy engem is megölnének, ha gerinc volna a testükben tolerancia helyett, s ha nem azt kaffognák lépten-nyomon, hogy virágozzék minden virág — hányszor kell még a földdel egyenlővé tennünk Döbrögit, isteni Viktorom, hogy végre megértse Lúdas Matyit?!
Ők azt hiszik, naiv cigány-, zsidó- és négernyaló had, hogy azért küzdöttünk a diktatúra ellen ott, a "Bibóban", nehogy a diktatúrának a látszata is visszaköszönjön valaha. Micsoda szemellenzős társaság!!! Mintha nem lett volna a Napnál is világosabb, hogy a mi célunk, mely egyedül festi rózsaszínűre a magyar jövőt (szerintük a giccs színe ez, és nem látják, hogy a szívé, a nyereg alatti magyar szívé!!!), éppen ellenkezőleg: megformálni, hatalomra juttatni azt a nagyszerű személyiséget, aki ha nem is úgy diktátor, mint a régiek (azokat az időket sajnos nehéz lesz visszahozni), vezér a maga módján mégis, és ami a fő: a mi emléktábláinkat avatja fáradhatatlanul, minden mondatában legalább egyszer előfordul a "magyar" szó, a dicsőséges múltat soha nem feledi, és annak ábrándjaira építi a fényes jövőt!
Szerintük, e mélységesen idegenszívű banda szerint (nem és nem fogom vissza a tollamat, bárhogy is szeretné bárki aljas, bennem Ady vére bugyborékol, már persze azelőtti vére, hogy a szabadkőművesek felvásárolták volna a szerencsétlen alkoholistát) mindez seggnyalás, és nem értik, hogy minden látszat a valóságtól függ! Nos, én vállalom a látszatot, és győzelmünkbe belenyugodva azt harsogom: el a valósággal! A valóságot mi építjük, mi pedig nem kegyelmezünk!
Ezért ismét a Te hosszútűrésű szíved felé fordulok, Viktorom, és azt mondom: élj még sokáig, virágoztasd fel ezt az országot és ezt a nemzetet, és rólam se feledkezzél meg, ha kérhetem.
Ámen.
Tisztelettel, nagyrabecsüléssel és örök hódolattal:
az igazi Trebitsch
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.