A medvék melankóliája
Kevés szomorúbb hely lehet a világon, mint a nagyváradi állatkert.
A Könyvmaraton második napjára várva tettünk-vettünk a szállodában Láng Zsolttal, s arra gondoltunk, délután öt óráig megnézhetjük az állatkertet. Nemrég újították fel, biztosan szép, az időnkből kitelik, menjünk.
Szép kukák, szép feliratok, szép üveglapok — mögöttük pedig depresszióba zuhant medvék, jaguárok, tigrisek, oroszlánok. Fel se néznek, meg se látnak. A farkasok megmozdultak, a majom játszadozott valamivel, egyébként azonban inkább egy állattani múzeumban éreztük magunkat, mint állatkertben, ahol az ott lakókat jól tartják, ahol élnek az ott lakók, nem vegetálnak. Valósággal ugrándozni kezdtem, amikor a tehén elbőgte magát. A kukát fel lehet újítani, a szemléletet nem.
A Rhédey-mauzóleum a legjobb helyen áll.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.