Ad notam Fabian Anton: Csipkeverők I. (Dantelarii I.)
Még egy napom van, vajon most még
verhetek csipkét, bukfencezhetek,
sókertekben árnyakba gabalyodnék,
és dérhintókat felnyergelhetek,
egy verssorommal megállíthatom
egy lila lélek pillantásait,
írhatok-e, mint könnyed fájdalom,
ahogy a deszkába a szög hasít,
legyőzhetem-e az évet, hihetem,
hogy halántékomba még visszatérsz,
bár ennyi haláltól már nincs szemem,
csak a hóra, mit hullat majd a tél,
engem vihar tép, az utca nyög,
angyalok cibálják a nádsípot,
ne félj, szólnék, ha mutatna a köd,
télen a halál is szebben zsibog,
és sétára hívnálak bizonyára,
hogy csodáljuk, hogy nő a pillanat,
egy napom van még, elég-e a vágyra,
a csipkék szerelemmel siklanak...
Încă o zi mi-e dată, mai pot oare
să făuresc dantele, să fac tumbe,
să dau de-a dura, prin livezi de sare,
trăsurile de ger, trupul de umbre,
mai pot opri cu versul o privire
de suflet mov, mai pot oare să scriu
zguduitor şi simplu şi subţire
precum se-nfige cuiul în sicriu
mai pot învinge anul, mai pot crede
că vei mai reveni în tîmpla mea
deşi de-atîta moarte nu se vede
decît ninsoarea care va cădea
în mine creşte viscol, strada geme
de îngeri hăulind la nai de os
de-ai fi aici ţi-aş spune nu te teme
iarna se moare totuşi mai frumos
şi te-aş chema probabil la plimbare
să admirăm secundele cum cresc
încă o zi mi-e dată, mai pot oare
să făuresc dantele, să iubesc...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.