Ad notam Fabian Anton: Csipkeverők I. (Dantelarii I.)

Még egy napom van, vajon most még

verhetek csipkét, bukfencezhetek,

sókertekben árnyakba gabalyodnék,

és dérhintókat felnyergelhetek,

 

egy verssorommal megállíthatom

egy lila lélek pillantásait,

írhatok-e, mint könnyed fájdalom,

ahogy a deszkába a szög hasít,

 

legyőzhetem-e az évet, hihetem,

hogy halántékomba még visszatérsz,

bár ennyi haláltól már nincs szemem,

csak a hóra, mit hullat majd a tél,

 

engem vihar tép, az utca nyög,

angyalok cibálják a nádsípot,

ne félj, szólnék, ha mutatna a köd,

télen a halál is szebben zsibog,

 

és sétára hívnálak bizonyára,

hogy csodáljuk, hogy nő a pillanat,

egy napom van még, elég-e a vágyra,

a csipkék szerelemmel siklanak...

 

 

 

Încă o zi mi-e dată, mai pot oare
să făuresc dantele, să fac tumbe,
să dau de-a dura, prin livezi de sare,
trăsurile de ger, trupul de umbre,

mai pot opri cu versul o privire
de suflet mov, mai pot oare să scriu
zguduitor şi simplu şi subţire
precum se-nfige cuiul în sicriu

mai pot învinge anul, mai pot crede
că vei mai reveni în tîmpla mea
deşi de-atîta moarte nu se vede
decît ninsoarea care va cădea

în mine creşte viscol, strada geme
de îngeri hăulind la nai de os
de-ai fi aici ţi-aş spune nu te teme
iarna se moare totuşi mai frumos

şi te-aş chema probabil la plimbare
să admirăm secundele cum cresc
încă o zi mi-e dată, mai pot oare
să făuresc dantele, să iubesc...

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr946953723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása